Aztán egy napon egy költöztető cég teherautója áll meg a szomszéd ház előtt. Kinézek az ablakomon, és akkor meglátom őt. Magas, vékony, és csak feketét visel – fekete a pólója, a nadrágja, az edzőcipője, sőt még a kötött sapkája is, ami alól egyáltalán nem lóg ki a haja. Észreveszi, hogy őt figyelem, és megakad rajtam a tekintete. Csak nézzük egymást. Olly a neve.
Lehet, hogy nem lehet megjósolni a jövőt, de azért ezt-azt mégis meg lehet. Például nagyjából biztos vagyok benne, hogy bele fogok szeretni Ollyba. És szinte biztos, hogy annak katasztrófa lesz a vége."
A könyvet Nicola Yoon írta, aki Jamaicán, Brooklynban, Long Islanden nőtt fel. Jelenleg Los Angelesben, Kaliforniában él a férjével (a kötet illusztrátorával), és a lányával. A Minden, minden az első regénye.
Most pedig a könyvről. Biztos mindenki hallott már róla. Bevallom, először én is a film előzetesét láttam, és mivel arra még várni kellett, elkezdtem a könyvet.
Az alaphelyzetet valószínűleg ismeritek. Egy lány, aki nem érintkezhet a külvilággal. Igen ám, de ez a történet valami sokkal több ennél. Betekintést nyerhetünk egy eddig ismeretlen világba, ugyanis nem hiszem, hogy közülünk akárki is 18 éven keresztül nem lép ki a házából (Ha mégis, mélységes elnézését kérem). Őszintén szólva, egy kicsit félek leírni a véleményemet, mivel nagyban különbözik a többségtől. Lehet túl nagyok voltak az elvárásaim, vagy csak velem van a baj, de én nagyot csalódtam. Gondolom sejtitek, hogy Madeline nem marad a seggén, hanem 18 éves lányhoz méltóan elkezd lázadni anyja ellen (teljesen jogosan). Elkezd beszélgetni Ollyval, és szerelmesek lesznek, elhagyja az eddig védelmet nyújtó otthonát. Na most, én egyáltalán nem éreztem át. Először is, azt mondták, hogy ha kimegy egyszerűen meghal. Szétpukkad a feje, leáll a szíve stb. De ha ebben a hitben élt/él, akkor MÉGIS MIÉRT MEGY KI? Értem én, a "szerelem mindent legyőz" dumát, de ezt azért nem!
Úgy gondolom, hogy a mai fiatalok egyik legkedveltebb műfaja a romantika, a szerelem. Mert "OMG, milyen dögös pasi lett Williamből!", és egyéb finomságok. Tudom, hogy nem ez a történet főszála, mégis én jobban kidolgoztam volna. Alig beszélt a két tini egymással, mégis már őrülten szerelmesek, és akár fel is áldoznák magukat (lásd Madeline). Sajnos (vagy nem sajnos), az érzelmek nem ilyen egyszerűek, de mint mondtam, lehet én vagyok régi módi.
Viszont vannak pozitívumai is:
- Egyedülálló sztori
- Helyet kap a családban történő bántalmazás és az alkoholizmus, illetve családtag(ok) elvesztését követő trauma
- Én egyszerűen imádom Carlát, és Ollyt!!
A könyv mint említettem sok oldalú. Mindenféle témát boncolgat egy kicsit, de éppen csak annyira, hogy ne éljük bele magunkat, ami szerintem kár, mert így a középpontban konkrétan SEMMI sincs.
Egyszer nyugodtan elolvasható könyv, még én is megkönnyeztem néhány részt.
Pontozás: 5/3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése